A klitorisz mint a test mikroszkópja és az emberiség teleszkópja
A phallosz a kultúra kiáltása volt. A klitorisz a suttogása. Ma a suttogás hanggá válik. Ez a könyv egy új antropológia kiáltványa, ahol a Boldogságot ismerik el fő törvényként.
A tudat cseppenként válik el a testtől. Megszűnök pontnak lenni. Térré fejlődöm.
Körülöttem a zene sűrű szövete. Nem az a fajta, amely a koncerttermekben szól, hanem a szférák igazi zenéje: a gravitáció mély, méhszerű zúgása, az újszülött csillagok legfinomabb ezüstcsengése.
És ebben az abszolút tisztaságban egy disszonanciát kezdek érezni — egy apró kék-fehér pontot. Ez a Föld. Az emberiség fájdalomra építette civilizációját.
Egyetlen hang. Hihetetlenül vékony, de tiszta. És látok egy kertet. Ennek az élő, lélegző világnak a közepén... Ő van.
Teljesen egyedül van, de nem magányos. A világmindenség középpontjaként látom, szívének és szívverésének, és a világ viszonozza neki.
A világegyetem soha nem szenvedést szánt. Lüktetést szánt. És a nőbe egy szervet helyezett, amely e lüktetés hangvillája: a klitoriszt. Nem a túlélés szerve, hanem a tiszta, hígítatlan boldogság szerve.
Úgy tűnik számomra, az igazság nem a fájdalomban van. Hanem az élvezetben. És nem a bűnben. Hanem a Boldogságban.
A történelem elvesztette emlékezetét. Kitörölte a klitoriszt az anatómiából. Ez a civilizáció fő diagnózisa — a Boldogság amnéziája.
A tudomány ismeri a klitoriszt, a kultúra úgy tesz, mintha nem létezne. Hasadás, a civilizáció krónikus pszichózisa.
Az orgazmus a kozmosz. Minden lüktetés az Ősrobbanást ismétli.
Egy gyermek = egy Csillagkép. Akik a születésben büntetést látnak, a fájdalom hallucinációjától szenvednek.
Isten bordát adott. A Kozmosz klitoriszt adott. A kultúra kómában van.
Patriarchátus = az élvezet elfojtása. Matriarchátus = az élvezet etikája.
A phallosz a kultúra kiáltása volt. A klitorisz a suttogása. Ma a suttogás hanggá válik.
A filozófia kettéosztotta a „szellemet” és a „testet”. Ez diagnózis: a tudat hasadása.
A klitorisz a test mikroszkópja és az emberiség teleszkópja.
A 21. század a Klitorisz százada. Ez a fájdalom remissziója.
A vallások évszázadokon át tagadták a klitoriszt. Ez a tömegpszichózis tünete.
Az emberiség gyógyul. Új diagnózis: Boldogság. Új eszköz: a klitorisz.
A tudat belefolyt a képernyőbe. A végtelen görgetés a disszociáció új formája: itt vagyunk, de nincs itt a jelenlétünk.
Az élet feladatlistává változott. A kiégés a verseny logikus végkifejlete: a pillanat, amikor a test végre felkiált: „nem”.
A meditáció, a jóga, a retreat nem a testhez való visszatérés módjává vált, hanem az öngondoskodás szimulákrumává.
A klitorisz nem a túlélés eszköze. Egyetlen dologra szolgál: az élvezetre. Ez teszi az antropológia legőszintébb szervévé.
Lényeg: a klitorisz a Boldogság szerve.
A patriarchátus fegyelmezési mechanizmusként tette láthatatlanná a klitoriszt. A legtöbb nő klitorális stimuláció révén éri el az orgazmust.
Lényeg: ahol a klitorisz láthatatlan, ott hadseregek születnek. Ahol elismerik, ott kertek virágoznak.
Az orgazmus a kozmosz miniatűrben. Egy gyermek = egy Csillagkép. A születés a fény aktusa.
Lényeg: a klitorisz az Univerzum alsó szeme, egy halszemoptika, amelyben az ég tükröződik.
Három elv: a belső iránytű (a boldogság a Világegyetemmel való rezonancia jele), a rezonancia (kölcsönös vibrációt keress, ne kontrollt) és az elégségesség (mélység, nem mennyiség).
Lényeg: a régi etika azt kérdezte: „Mit kell tennem?”. Az új etika azt kérdezi: „Mit érzek?”.
A törvények a rezonanciák harmonizálásának módjaivá válnak. Az oktatás az „érzések nyelvtanát” tanítja majd. A házasságot „rezonáns uniók” váltják fel.
Lényeg: a jövő nem technológiai paradicsom, hanem antropológiai forradalom — egy világ, amelyben az emberiség végre mer boldog lenni.
A phallosz korszaka a kiáltás korszaka. A klitorisz korszaka az utóíz korszaka. Az íz véget ér. Az utóíz megmarad.
Merleau-Ponty: a test nem tárgy, hanem a létezés módja.
Lényeg: a klitorisz a létezés írisze.
Nietzsche „test nagy esze”.
Lényeg: a klitorisz a test nagy esze.
Spinoza: a test és az elme egyazon szubsztancia két attribútuma.
Lényeg: az élvezet tudás.
Foucault: a hatalom ellenőrzi a testeket.
Lényeg: a klitorisz láthatatlansága = fegyelem.
Deleuze és Guattari.
Lényeg: a klitorisz az abszolút intenzitás.
Az orgazmus egy antigravitációs impulzus — egy belső Ősrobbanás, amely pillanatnyilag érvényteleníti a tömegvonzást.
Lényeg: a boldogság a belső súlytalanság állapota.
Az élvezethez való jog = alapvető emberi jog.
Lényeg: a boldogság nem véletlen, hanem törvény.
A filozófia mindig félt a testiségtől.
Lényeg: a gondolatnak testinek kell lennie.
A klitorisz egy festői kör a testben, „a test oculus-a”.
A Pantheon kupolája — „a test oculus-a”. Zaha Hadid — „a meghívás építészete”.
Lényeg: a phallikus építészet kijelentés. A klitorális építészet meghívás.
Neologizmusok: Ekztazmus, Klitoráció.
Lényeg: a klitorisz egy hangszer, amelyen az Univerzum játszik.
Isadora Duncan — klitorális koreográfia.
Lényeg: a klitorisz a művészet antigravitációja.
Catherine Breillat, Agnès Varda, Céline Sciamma („Portré a lángoló fiatal lányról”).
Lényeg: a kamera az idegrendszer kiterjesztésévé válik.
A funkciótól a taktilitásig a belsőépítészetben és eszköztervezésben.
Lényeg: átmenet a szem diktatúrájától az összes érzékszerv demokráciájáig.
Szafó, Ovidius.
Rúmí, Háfiz.
Sade márki, Diderot, Laclos.
Flaubert, Baskirceva, Baudelaire.
Anaïs Nin, Henry Miller, D. H. Lawrence, Erica Jong.
Catherine Millet, Nancy Friday, Margaret Atwood, Catherine Breillat.
A phallosz a kultúra kiáltása volt. A klitorisz a suttogása. Ma a suttogás hanggá válik.
A patriarchális vallások láthatatlanná tették a klitoriszt.
Lényeg: ahol a vallás elutasította a klitoriszt, ott elkezdődött a fájdalom diktatúrája.
Istár, Aphrodité, Sakti. Ha Istennek van szeme, akkor a Női elvnek van egy klitorisza — egy alsó szeme, amely alulról felfelé tekinti a világot.
„Fizikai optika és a klitorisz”, „Az új Kámaszútra”, „A klitorisz abszolútuma a képernyőn”.
Lényeg: a provokáció az új liturgia.
Azért mentem a kozmoszba, hogy eltűnjek. Az emberiség digitális érzéstelenítésbe, a hatékonyság agóniájába, a jóllét mint munka csapdájába esett.
Visszatértem. Az igazság nem a fájdalomban van. Az igazság a Boldogságban van.
Isten bordát adott. A Kozmosz klitoriszt adott.
Isten a bűntudat mítoszát építette fel. A Kozmosz a Boldogság szervét hozta létre.
Isten a kiáltás és az eredmények kultúráját teremtette meg. A Kozmosz az utóíz civilizációját alkotta meg.
És ezután a lélek nem térhet vissza a régi világba. Isten hozott itthon. A saját testedben.
Napi 15 perc, a hét minden napja az öt érzékszerv egyikének szentelve.
20 perc valamire, aminek nincs célja, eredménye vagy haszna.
A „Nem a fotóért”, „Az optimalizáció elutasítása”, „Figyelj a testre, ne a trendekre” elvei.
(Vázlat egy immerzív előadáshoz)
Egy hegyi tó — fekete obszidián tál, csillagokkal teli.
A klitorális-szonikus liturgia.
A víz felszínén megjelennek ők — ezen új liturgia papnői.
Élvezetük minden lüktetése egy hangot szül. A hang láthatóvá válik — köddé, fényszálakká alakul.
Az emberek visszatérnek a világba, de a világ már más. Megnyílnak a Boldogság Iskolái.
Az előadásnak nincs vége. Csak most kezdődik.
És a karmester Önben van.